Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Bemutatkozom

Csibész kutya vagyok

A Gazdám megpróbálta elmesélni a történetemet, dehát ez nem az ő dolga, meg különben is mi jogon nyilatkozik a nevemben.

A kapcsolatunk úgy kezdődőtt, hogy egy kedves nőstény ember enni akart nekem adni, elő is vette a finom falatokat tartalmazó zsákot az autójából, ahogy szokta, ezúttal azonban ahelyett, hogy megínált volna a többi kétlábúval kezdett valami beszélgetni. Egyébként amikor ő nem adott enni akkor a gyerekek adták nekem az uzsonnájukat. Ezúttal az etetés előtt be lettem tessékelve egy kapun, és egy gyönyörű zöld kertben találtam magam, ahol két ember és két nyau várt. A nő aki eddig enni adott elment (azóta csak párszor láttam, de mindig megvakartattam vele a fülemet).

Pillanatok alatt megértettem, hogy ezek az új családom. A nyauk elég bizalmatlanok voltak, azzal kazdődött, hogy jól lepofoztak. Nekem éppen nem volt kedvem játszani, ezért csak néztem, hogy szaladgálnak.

Délután kaptam egy szép nyakörvet meg pórázt. Nagyon hálás voltam mert már az esti sétánál is feltették, így biztos lehettem benne, hogy nem fognak elkódorogni mellölem, azért én is mindent megtettem, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy mindig hozzám érjen valamelyik kétlábú. Elképzelni nem tudom, hogy miért kell ennyire lassan menni, amikor szaladgálni is lehet.

A séták alkalmával sose engedik a Gazdák, hogy a nyaukkal játszak, pedig nagyon jókat lehet velük játszani, szaladgálni, csak arra kell vigyátni, nehogy utolérjem valamelyiket, mert akkor nagyon orrbavernek.

Három séta után elvittek egy szép fehér szobába, ahol egy fényes asztalra állítottak, és valaki nagyon végigtapogatott, a torkomba nézett, majd valami babesya-t emlegetve egy jó fájdalmas injekciót bökött belém. Hazafelé már alig áltam a lábamon. Nem tudom miért kellett ezt így intézni, ha jön az a babesya majd jól megugatom, ha nem elég  majd széttépem, de így nehéz lessz, de megoldom, de akkor is meg fogom védeni a családomat attol az izétől.

0 Tovább

Csibész kutya besétált a kapun

Néhány ével ezelött nagyon szerettünk volna egy kutyát, azonban hiába jártuk a menhelyeket nem találtuk meg azt, amelyik tetszett volna. Egy gyönyörű nagytestű kutya ugyan nagyon kinézett minket magának, az egyik alkalommal, azonban fájó szívvel otthagytuk, mivel ekkora kutyát első állatként nem mertünk vállalni.

Egy szép napos péntek délután, egy női ang megkérdezi a szomszédot (!), hogy a kapunk elött megetettheti-e a kutyát. Nejem éppen a kertben volt, így a hölggyel beszélgetni kezdtek, gyorsan kiderült, hogy a kutya hetek óta az utcában kóborol, az ovisoktól koldult élelmet.

Egy gyors kupaktanács után befogadtuk a fiatal fekete állatot. Mire a családi tanács döntött, a kutya már az udvaron volt (az állatvédő hölgy berakta). így maradt.

Azonnal kapott a macskák bolhaírtó cseppjeiből. Ahogy a járdán ült, és tömött sorokban menekültek az élősködők, úgy nézett kimint a Chaplin aranyásók c. filjében ahogy mentek át a hegyen.

A macskák első dolga volt jól lepofozni az ismeretlen betolakodót, aki ezt rezzenéstelenül vette tudomásul.

Hétfőn elvittük az állatorvoshoz, aki azonnal elkezdte vizsgálgatni, és közölte, hogy amíg a babesya nincs rendbetéve nem lehet oltani...

 Csibész közben itt böködi a könyökömet, hogy ez az ő tötrénete, majd elmeséli ő, nekem ehhez semmi közöm. Hát ő tudja. A hövetkező posztot már rábízom.

0 Tovább

puffogo

blogavatar

Ezen a blogon Csibész kutya kalandjai érhetőek el.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek